Gyümölcstartósítás
Az emberiség egyik legrégibb törekvése,
hogy élelmiszereit tartósítsa, és a szűkösebb időkre tárolja. A
gyümölcstartósításnak is többféle módja alakult ki az idők folyamán, amelyek
közül a cukrászipar a cukorral, az alkohollal és a vegyszerekkel való tartósítást
alkalmazza. A cukoroldatban való tartósításhoz a 75%-os beérésű gyümölcs a
legalkalmasabb. Az alábbi gyümölcsféleségeket szokás ily módon tartósítani:
cseresznye, kerti szamóca vagy földieper, fekete dió, fehér dió, zöld mandula,
kajszibarack, őszi barack, körte, birsalma, kantalup- és görögdinnye,
narancshéj és angyalfű vagy angelika.
A gyümölcsrostokat főzéssel kissé
felpuhítjuk (blansírozzuk). A főzés időtartama a gyümölcs rostszerkezetétől
függően hosszabb vagy rövidebb lehet. A birsalmaszeleteket például hosszabb
ideig főzzük, mint az őszibarackot vagy cseresznyét. Ha a gyümölcsöt pirosra
vagy zöldre akarjuk festeni, akkor előbb a főzővizet, majd később a cukoroldatot
is színezzük méregmentes festékkel.
A sűrűcukros gyümölcs kezelését 7-8
napon át, folytatjuk úgy, hogy az első napon 18 Bé°-os cukorral felöntjük és
felfőztük. A 18 Bé°-os cukrot úgy készítünk, hogy 2 1 vízhez 1 kg cukrot
veszünk, és 1 percig forraljuk. Majd naponta leöntjük a cukros lét és sűrűségét
cukorutánpótlással és felfőzéssel, 2-3 fokkal növelve, újra visszaöntjük. Az
utolsó napon már 36 Bé°-os cukorlével öntjük fel a gyümölcsöt.
E módszerrel a gyümölcsben levő
nedvesség fokozatosan kiszorul, és helyét átadja a cukoroldatnak.
Szakszerű kezeléssel gyümölcsünk
tökéletesen telítődik cukorral, üvegessé, szinte áttetszővé válik és akkor sem
romlik meg, ha az üveget nem kötözzük le. A cukorfőzetbe burgonyaszirupot és
citromsavat is teszünk, hogy a cukor ne kristályosodjék.
Cukorral tartósítjuk a dzsemeket, a
gyümölcsízeket és a gyümölcskocsonyákat is, oly képen, hogy a gyümölcs
nedvességtartalmát részben elpárologtatással, részben cukorral való főzéssel
besűrítjük.
Alkoholban csak olyan gyümölcsféléket
tartósítunk, amelyeknek feldolgozásánál, illetve értékesítésénél feltétlenül
kívánatos a rum- vagy konyakzamat. Pl. konyakosmeggynél, bonbonnál, rumos
szilvánál és málnacsemegénél
A szilva és a meggy, gyenge előfőzés
után, lehűtve, üvegekbe rakva, 50 %-os szesszel tartósítható. Vegyszerekkel
való tartósításkor a cukor használatát mellőzzük. A fagylaltgyártáshoz
használatos gyümölcsvelőket kilogrammonként 1,5°%-es benzoesavas nátriummal
tartósítjuk.
Az egyéb célra használatos gyümölcsöket
is vegyszerekkel szoktuk tartósítani, mert a rövid beérési idő alatt nem
lehetne a kívánt mennyiséget feldolgozni. A vegyszerekkel való
gyümölcstartósítás azért indokolt, mert:
1. az eljárás egyszerű és rövid ideig
tart,
2. gazdaságilag is előnyös, mert
értékesítés előtt nem hónapokra, hanem legfeljebb napokra fektetjük be a cukrot
az áruba.
Darabos gyümölcsök tartósításánál jól
bevált a 60%-os kénessavas oldat, melyből 97 l vízhez 3 litert veszünk.
Dzsemek készítési módja
Gyakran merül fel a kérdés, mi különbség a
dzsem, illetőleg a gyümölcsíz vagy lekvár között. Egyszerű a felelet: a dzsem
darabos és a gyümölcs rostjait is tartalmazza, esetleg a megpuhult
gyümölcsszemeket is. Nem szokás dzsemet készíteni körtéből, almából vagy
birsfélékből. Ellenben alkalmas rá a málna, a szamóca, a cseresznye, a meggy, a
barack, az őszibarack, a ribiszke, az egres, az áfonya és a narancs.
Gyümölcskocsonyák
A kocsonyákhoz általában 80% érettségű
gyümölcsféléket használjunk, mert akkor magasabb a pektintartalmuk.
A gyümölcskocsonyák alkalmasak
felvertek és egyéb olyan sütemények megtöltésére, amelyek hideg eljárással
készülnek.
Szörpök
Gyümölcsvelő tartósítása
További felhasználásra
kerülő termékek (félkész termékek) készítése